Erizawa Hasumi

Valós Adatok


Név: Erizawa Hasumi
Nem: Nő
Kor: 17


Kinézet: körülbelül 165 centiméter, Haja hosszú fehér, szemei világoskékek. Általában kényelmesen öltözködik, de igyekszik a színeket a hajához passzoltatni. 

Jellem: Kedves lány, aránylag nyitott, de nem szeret felvágni dolgokkal. Imádja a játékokat, ha tehetné az egész napját ott töltené. Remek felfogóképessége, és helyzetfelismerő képessége van, imádja a sakkot, és a régi aknakereső játékot, persze ideje nagy részét az újabb játékoknak szenteli, de azért elő-előveszi a régieket is. Legkevésbé a Shooter játékokat kedveli.

Játékos Adatok


Felhasználónév: Hasumi
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató 
Kinézet: Nagyjából ugyanúgy néz ki mint a valós énje, azonban a játékban rövidebb haja van, a kényelem miatt. A valóságtól eltérően a virtuális világban, imád remekül kinéző ruhákban lenni.




Előtörténet: Egy gazdag családba születtem, harmadik gyerekként, Tokióba. Gyerekkorom kellemes volt, legidősebb testvérem, Ayato nagy szenvedéllyel játszott számítógépes játékokat suli mellett, és hamar engem is beavatott ezen csodás világba. A legelső játék amivel játszottam az az aknakereső volt, és órákig el tudtam volna vele játszani, ha a szüleim engedték volna. Sajnos apám az iskolát sokkal fontosabbra tartotta mint a játékokat, annak ellenére hogy az aknakereső remekül fejleszti a logikát. Persze tudtam hogy részben apámnak volt igaza, viszont ekkor már tisztában voltam vele hogy olyan tetemes mennyiségű pénz van a bankszámlánkon, hogy majd az unokáimnak sem kell majd dolgozniuk. Egyetértettem vele, nagyon nem volt beleszólásom a dologba, hisz ekkor még csak 14 éves voltam, de már álmodtam egy jövőről, hogy játékokból fogok pénzt szerezni. Körülbelül ekkorra már több játékban is jártas voltam, de legtöbbjük stratégiai volt, illetve sima RPG. Néha megpróbálkoztam egy-egy lövöldözős játékkal is, de hamar rájöttem hogy nem tudok rendesen célozni egérrel. A bátyám ennek ellenére rám erőltette a dolgot, mert a barátaival egy remek klánt hoztak össze, és szerette volna ha én is csatlakoznék, ezért sokáig nem engedett mással játszani. A tanulmányaimat magántanárnál végeztem. Hamar rájöttem hogy ha gyorsan elvégzem ezt a sok tanulást, több időm jut a játékra. Ennek megfelelőképpen a játék mellett annyit tanultam, hogy 16 évesen le tudtam érettségizni, sőt, emellett tanfolyamra is jártam, hogy az érettségi után csak egy vizsga válasszon el a szakmámtól. Érthető, hogy rengeteget elvett az időmből, így nem sokat tudtam ebben az időben játszani, és eléggé meglepett, mikor érettségi után utánanéztem a dolgoknak, és megláttam, mennyit fejlődött a játékipar. Már egy komplex virtuális világba is be lehet lépni. Miután picit jobban utánanéztem, kiderült hogy egy bizonyos MMORPG-n még pénz is lehet keresni a játékkal. Persze kaptam a lehetőségen, hisz mindig is ez volt az álmom, és így hogy pénzt is keresek vele, végre a szüleim is leszállnak rólam. Viszont kiábrándultam, mikor kiderült, hogy az egyetlen ilyen játék, ami munkaként is szolgálna, gyakorlatilag egy lövölde. Tudtam ugyan, hogy van egy kardforgató kaszt, de nem sok esélyét láttam a kardnak a mini gépágyú ellen.
Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy megpróbálom, és sikerült is meggyőznöm a szüleimet erről. Így megengedték, hogy támogatnak, addig amíg azt látják, hogy fejlődök, és valaha is el fogom érni azt a szintet, amikor a toplista élén meg fogok tudni élni ebből. Kibővítették a házat, bekerült egy szoba csak nekem, ahol senki sem fog zavarni játék közben, így akár egy teljes napot is a játékban tudok tölteni. A kikötés az volt, hogy 20 óránál nem játszhatok többet, és minden több mint 10 órás játék után, 10 órát aludnom kell, illetve mindig be kell számolnom, hol tartok a játékban, annak ellenére, hogy követni fognak az erre szakosodott weboldalakon, melyek megmutatják az egyén karakterének a statjait, és hogy hol áll a ranglétrában. Így, 17 évesen, végre nekikezdhettem a játéknak, mely végre megváltoztatja az életemet. A bátyám, aki anno beavatott a játékok világába, ekkor már családos ember volt, és egy jól fizető állásban sikerült is elhelyezkednie. Csak mosolygott, mikor elmondtam neki, hogy a szüleim beleegyeztek, mert kiderült hogy ő is próbálkozott egy hasonlóval náluk, de akkor még féltek, hogy a legidősebb fiú gyermekük még a végén egy sikertelen ember lesz. Persze most már nem akarja elkezdeni, így hogy gyakorlatilag egy sikeres ember úgy ahogy van.